Sziasztok! Megérkezett az egyik meglepetés. Szeretném, ha ez bearanyozná az egész karácsonyotokat, azokét is, akiknek nincs sok ideje olvasni. Ez a 3 részből álló novella - a JSZ-ben megismert - Katarina, Ashley - és a kisöcs- Cameron szemszögén keresztül mutatja be az emberi időszakukban átélt karácsonyokat, melyeket a naplójukban rögzítettek. 3 nap, 3 novella, 3 gyermek, vagy fiatal felnőtt. Remélem tetszeni fog.
Boldog Karácsonyt Nektek és a családjaitoknak!
Puszi:
Boldog Karácsonyt Nektek és a családjaitoknak!
Puszi:
Nesszi
U.I.: A következő rész szombaton.
Egy Karácsony a Conrad családnál
Katarina Naplójából
2005. december 24.
Az ébresztő hangosan csörgött, én pedig idegesen nyúltam érte, hogy kikapcsoljam, vagy jobb esetben a falhoz vágjam. A kezem erőtlenül hullott az éjjeliszekrény szélére. Nem érdekelt, hogy hová tűnt az a ketyere, csak akkor kezdtem el vele foglalkozni, amikor már vagy három perce nem hagyta abba a csörömpölést. Mérgesen fújtatva próbáltam kikecmeregni a takaró alól, amely szorosan a derekamra és a lábamra csavarodott.
Elhallgatott az óra, de én már nem tudtam volna nyugodtan visszabújni az ágyba. Szemeimet megdörzsölgettem, hogy az összeragadt szemhéjaim megszokják a reggeli fényt. Talán nem kellett volna. Ashley és Cameron az ágyam mellett álltak, pizsamában, mint a kis angyalok.
- Jó reggelt - ásítottam. - Nem láttátok a … - be sem tudtam fejezni a mondatot, mert hógolyók záporoztak rám. A hideg érzékenyen érintett, s sikítozva tűrtem, ahogy testvéreim az ágyra mászva próbálják beledörzsölni a hajamba a havat. Hó, hó.
- Jó reggelt Katarina - kiabálták, és rám vetették magukat.
- Esett a hó - nevetett Cameron.
- Hagyjátok abba - majd' megfulladtam a nevetéstől, hisz ilyen ébresztőben már rég óta nem volt részem.
Mikor a hó már elolvadt, ők tovább csiklandoztak. Még mindig félálomban, de már nagyobb energiával viszonoztam erőfeszítésüket. Hosszú percekig csak egymást "kínozva" nevettünk az ágyon, de meg kellett szakítani a pillanatot, de mondjuk nem pont ezzel. Hangos csattanással estem a padlóra, Ash és Cam pedig csak megállás nélkül nevettek. Az ágy szélére húzódtak, s mint akik épp valami vígjátékot néznének, úgy tapadtak a képemre.
- Hogy vagy? Jól? Szuper! Tudod épp azon gondolkodtunk, hogy segítenénk neked - pattant fel az ágyról Ash, nyomában az öcsénkkel.
- Én szívesen becsomagolom az ajándékokat amiket vettél - mosolygott Cameron, majd miután felsegített engem a földről csatlakozott - a szekrényben turkáló - nővérkéjéhez.
-Á-á-á - toltam el őket onnan. - Van egy ötletem- fordítottam őket a válluknál fogva. - Ashley, te lemész Anyának segíteni a sütésben, ahogy érzem, már elkezdte - szagoltam a levegőbe- Te pedig pöttömke.
- Héj - harsant fel Cam hangja. - Már tizenhárom vagyok.
- Rendben, rendben - hagytam rá. - Szóval te, nagyfiú pedig segítesz Apunak kiválasztani a fát. Míg ti ezeket megcsináljátok, én megpróbálom magam meggyőzni arról, hogy érdemes odaadnom nektek az ajándékotokat.
Kénytelen-kelletlenül hagyták el szobám, de még a folyosón is visszhangzott boldog nevetésük.
Karácsony- tudatosult bennem a nap jelentősége.
A délelőtt gyorsan elszállt, a hó kint nagy pelyhekben hullott. A földszintről a friss sütemények és az ellenállhatatlan forralt bor illata kezdett fel szálingózni. Anya épp a szokásos ínycsiklandozó karácsonyi menüt készítette, apa és az öcsém pedig a fát próbálták betuszkolni a nappaliba. Ashleynek szent meggyőződése volt ugyanis, hogy egy karácsonyfa csak akkor karácsonyfa, ha eléri a beltéri magasság négynegyed részét. Ezzel azonban csak az volt a baj, hogy az elengedhetetlen karácsonyi "kellék" felállítására terveket kellett készíteni. Cameronnak volt a legpozitívabb hozzáállása. Szerinte egy hatalmas lyuk a nappali padlóján máris öt centiméterrel lejjebb juttatta volna a probléma forrást. Ezzel azonban Anya nem értett egyet, aki a bézs szőnyegét szerette volna megkímélni a foltoktól, valamint ahogy ő nevezte a "szőnyegtelenítéstől". Szegény Apa órákig ült a fa mellett, míg a többiek kiokoskodták a megoldást. Rendszerint nekem ilyenkor volt időm becsomagolni az ajándékokat, mivel mindent az utolsó pillanatra szoktam hagyni.
Ashley és Cameron miután végeztek a fenyő elhelyezésével, mindenáron kiakarták deríteni, mit kapnak tőlem, de ez ellen hatásosan védekeztem. Minden ajándékot egy cipős dobozba tettem. Mivel én rengeteggel rendelkezek meg sem fordult a fejükben, hogy mindet átkutassák. Egy egész hétre lett volna szükségük.
Az ebéd után kimentünk hógolyózni. Csodás volt, A frissen esett hó rendkívül jól tapadt, nekünk pedig még egy hó-fenyőt is sikerült összehoznunk. A teteje inkább hasonlított egy háztetőre, de ez a modern művészet…értékelni kell.
Hogy megmelegedjünk a kandalló előtt forró csokit ittunk, s együtt díszítettük a fát. Apa karácsonyi történeteket mesélt, anya arra ügyelt, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, Cam a szórakoztatásról gondoskodott Ashleyvel az oldalán, én pedig csak örültem annak, hogy egy szerető család vesz körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése