Bella naplója-2.részlet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt. Várhatóan még 1-2 ilyen lessz. Kérlek titeket, h aki itt rendszeres olvasó, az legyen az a Főblogomon is, mert ha összejön 45 rendszeres olvasó, akkor kaptok egy másik Twilightos novellát, melynek főszereplői: Emmett Cullen, Jasper Hale, Carlisle Cullen, és mellékszerepben Edward Cullen. Remélem így sejtitek miről lehet szó. Kérlek jelizzetek rendszeres olvasónak a Főblogomra. KÉRLEK!

Puszi:

Nesszi

<3

"Elment. A napok csak telnek céltalanul, és úgy érzem mindentől megfosztottak.
Olyan, mintha egy hatalmas lyukat ütöttek volna a melkasomba. Érzem a hiányát, akár merre megyek. Tudom, hogy nem jön vissza, hogy már nem szeret. Miért is szeretne? Sohasem leszek olyan gyönyörű mint ők. Nem leszek elég ügyes, és okos. Ő mindenből a legjobbat érdemli, de ami azt illeti, én már soha nem leszek se a régi, se jó.

Csak egy ember vagyok, aki egyszer meghal. Emlékei nagyrésze nélkül. Az ő szavaival élve:

"Nem vagy elég jó nekem"

Igaza volt. Sohasem leszek hozzá méltó.
Jake az egyetlen aki segít. Tegnap megint motort építettünk. Ha vele vagyok a fájdalom enyhülni látszik, de ez a fájdalom emlékeztet Rá. Csak így lehetek biztos benne, hogy létezett.

Az emberi élet múló. A memóriánkra is az idő úlásával fátyol kerül majd, de ezt nem akarom. Emlékezni akarok Rá.

Szeretném örökre a szívembe zárni Alicet, aki mindenre tud megoldást, aki családtagjai életét előbbre helyezi a saját akaratánál. Arra, akiben igaz barátnőre leltem.

Esmet sem akarom elfelejteni, mert határtalanul tud szeretni. Összetartja a családot, megfékezi a többieket. (Főleg Emmettet)

Carlisle, aki segít mindenkin. Saját erejét, képességét arra használja, hogy jobbá tegye a világot. Ott segít, ahol tud.

Emmet, aki mindig mindenki arcára mosolyt tud csalni.Soha nem szomorú, kihasználja, amit az élet adott neki. Őrült, és jópofa. Egy igazi dilis…

Jasper mindig törődik az érzelmekkel. Neki a legnehezebb, és nem bízik abban, hogy megtudja csinálni. Nagyon figyelmes, de rengeteget szenvedett, ennek ellenére nem hisz önmagában. Csodálatos barát, férj. És csak ő tudja megfékezni Alicet. Mi lenne, ha nem lenne…

És Rosalie. Tudom, hogy nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Belül gondoskodó és melegszívű. Örökké hálás leszek neki, amiért próbálta felnyitni a szemem arra, ami előttem áll. Neki köszönhetem, hogy felismertem azt, amim van. Egy élet. Ezt nem tudom, neki elégszer megköszönni.

Tudom, hogy közeleg a vég. A sötétben újra, felvillanó szempárokat látok, a csendben sikolyokat hallok. Már nem vagyok jó. A fájdalom most nem szűnik. Akkor a legrosszabb amikor egyedül vagyok. Ez pedig mostanában elég sokszor van.

Jake Viktóriát üldözi, apa pedig Jaket. Itt ülök a szobámban, az ablak előtt. Várom, hogy visszajöjjön, de nem fog…"

Ahogy olvastam, szívem összeszorult, újra fájdalom költözött bele. Bella borzalmasan szenvedett mikor elhagytam. Szavaiban tartotta magát amennyire tudta, de a napló mindent felfedett. Alice mellettem sírni kezdett, Jasper pedig azonnal az ölébe kapta, és nyugtatni kezdte. A következő pillanatban Rosalie sétált le, és meg állt előttem.

-Ő észrevette. Nem gondolatolvasó, de mégis rájött, hogy nem utálom, csak megakarom védeni.-Suttogta, majd láttam, hogy ő is sírni kezd.

-Shh Rosbaby! Semmi gond-Lépett oda Emm, majd szorosan megölelte őt.

Carlisle Esme vállát fogta, biztatás képpen.

-Hogy mondhattad neki, hogy nem elég jó neked? -Alice dühösen kiabált, úgy látszott a sírása még nem enyhült.

-Van fogalmad róla, hogy ettől félt a legjobban? Tönkre tettél mindent. Mindent elrontottál. Örülj, hogy ennyire megértő, mert a helyében soha többé nem állnék szóba veled. -Sikoltozott Alice, majd felment a szobájába. Jasper is követte.

A többiekkel lent ültünk szótlanul, döbbenten. Bella mindegyikünkön átlátott. Felfedte valódi énünket.

-Edward, fiam. Bella valóban nagyon jó megfigyelő.

-Tanulhatnál tőle Ed. Ő legalább megért. Tudja értékelni a poénjaimat.-Emm esze már megint baromságokon járt.

-Csak most ne, Em. Kérlek! -Könyörögtem neki, bízva abban, hogy megért.

-Rendben, rendben, de fogadok Bellát nem zavarná.-Vállat vont, majd a kanapéra húzta Rost, aki összekuporodott az ölében.

-Ha nem haragudnátok, én most felmennék a szobámba, még átakarom olvasni.-Elindultam a szobámhoz, mert egyikük gondolata sem tükrözött ellenvetést.

-Edward! Kérhetek valamit? -Esme kezét a vállamra tette. Túl feszült voltam, nem volt kedvem belehallgatni a gondolataiba. A kíváncsiságom is egyre jobban fokozódott. Megvártam, míg kimondja.

-Ha befejezted, kérlek mond el Bellának, hogy elolvastad.-Szemében szeretet és aggódás keveréke volt, nem tudtam neki nem-et mondani.

-Rendben.-Válaszoltam bátortalanul.

Esme meölelt, majd Carlisle karjai közé bújt. Ros még mindig Emmet ölében ült, láthatóan bántotta a dolog. A gondolatokat tisztán hallottam, de nem törődtem velük. Most nem.

Carlisle bíztató pillantást vetett rám, annak ellenére, hogy nem helyeselte a döntésem.

Felmentem, és leültem az ágyamra. Mielőtt újra kinyitottam volna, bekapcsoltam a kedvenc számunkat. Visszadőltem az ágyra, és belekezdtem abba, ami megváltoztathat mindent.

Kiderül, hogy vannak titkai? Bízik bennem? Most mindenre választ kapok-gondoltam magamban. Bár a szívem állandóan azt suttogta, hogy nem helyes amit teszek, hogy csukjam be, az eszemre hallgattam. Arra az oldalamra, mely rátapintott a lényegre.

Egy vámpír vagyok, szánalmas gyilkos. Mit adhatnék Bellának, hogy velem maradjon? Nem kaphat tőlem gyereket. Nem lehet anya, mindezt miattam. Mennyi szenvedésen vittem már keresztül? James, a Volturik, Victoria. Mennyi ideig kell még szenvednie miattam? Logikus lenne, ha nem szeretne. Hisz miért is szeretné azt, aki megkeseríti és tönkre teszi az életét?

Újra széthajtottam a könyv lapjait. Most majdnem az elején nyitottam ki. Nem sorban haladtam, nem tartottam fontosnak. Arra voltam kíváncsi, hogy értette, hogy ott leszek melette? Képzelődött? Azt hitte vissza megyek? Mi történt?

"Ma borzasztó napom volt. Reggel apu közölte velem, hogy vissza kell költöznöm anyuhoz, mert így lesz nekem a lejobb. Ő már nem jön vissza, és ezt meg kell értenem. Újra emberien kell viselkednem, elmenni másokkal moziba, vásárolni, meg ilyenek. Megnyugtatás képpen azt mondtam, hogy már jól vagyok. Azt hazudtam, hogy este Jessiával megyek egy csajos napot tartani.. Kívülről próbáltam erősnek, magabiztosnak tűnni, de belül még mindig véreztem. A szívem lassan vert, minden egyes dobbanásnál kicsordult belőle egy csepp vér. A könnyeim sósavként marták esténként az arcomat. Annyira hiányzik…

Délelőtt próbáltam meggyőzni Jessicát, hogy elmenjünk moziba, és sikerült. Így apa is lemondott a költözésről. Itt akartam maradni. Szükségem volt minden emlére. Rettegtem attól a ténytől, hogy egyszer elfelejtem. Újra akartam látni.

Este elmentünk a moziba.A film borzasztó volt, nem is érdekelt. Kellett egy csajos este, hogy mindenki elhiggye, rendben vagyok. Csak magamnak vallottam be az igazat. Már nem vagyok a régi Bella.

Amikor haza gyalogoltunk, furcsa dolog történt. Ott volt Ő.

Egy elágazásnál ugyanazok a férfiak voltak, akiktől egykor megmentett a könyvesboltnál. -Motoroztak, és ordibáltak nekünk. Nem figyeltem rájuk, csak Rá. Azt mondta, forduljak vissza, hogy nem biztonságos, menjek tovvább, de oda ne.

Abban a pillanatban értelmet nyertek a szavak. Ha ahoz, hogy újra lássam veszélybe kell sodornom magam, akkor megteszem. Szívem nagyott dobbant, mikor újra a szemébe nézhettem. A megmaradt darabok, ha lehet, még apróbbra törtek, mikor eltűnt.

Határozottan sétáltam oda a részeg alakohoz, bízva benne, hogy megálít, vagy megjelenik. Mindegy, hogy mit csinát volna, csak láthattam volna.

Felültem az egyik mögé a motorra, és kértem, hogy vigyen el egy körre. Jessicát magára hagytam, nem tudtam most vele foglalkozni.

Már pár perce motoroztunk, mikor megláttam Őt. Azonnal szóltam a srácnak, hogy lassítson, de amikor megállt, Ő eltűnt.

Lelkemben szomorúság és boldogság egyszerre viaskodott, miközben visszaértünk a többiekhez. Szomorú voltam, mert elment, mert még képzeletben sem marad velem. Boldog voltam, mert ha csak egy rövid időre is, de láthattam.

Jessi teljesen kivolt bukva, mert elmentem azza a részeg pasassal. Nekem most nem volt időm ezen agyalni. Az sem érdekelt, hogy hány embert megöltek a közelben. Csak arra tudtam gondolni, hogy van egy mód, hogy lássam.

Bármit megteszek, hogy megint lássam. Nem érdekel milyen áron. Csak legyen mellettem, még ha csak képzeletben is…"

Bella

Ledöbbentem. Bella képes volt felszállni egy részeg pasi mögé a motorra, csak azért, hogy lásson. De hogy értette azt, hogy látott?

A fejem majd szét robbant a rengeteg kérdéstől, az aggodalomtól, a bűntudattól. A méreg végigfutott a testemen mikor belegondoltam, mi történhetett volna Szerelmemmel ott, a sötétben, egy ittas őrült társaságában. Megkapaszkodtam az ágyban, mely hangos reccsenéssel adta meg magát.

Nem érdekelt, csak próbáltam megnyugodni. Annyi szenvedés, kín után minden rendezőthet. Biztos, hogy nem bízik bennem.

-Edward!-Hallottam meg Alice dühös ordibálását.

Az említett pillanatokon belül feltépte az ajtóm és berobbant mellém a szobába.

-Azonnal hagyd abba, mert Jaspert kikészíted.-Rivalt rám. Sosem láttam ennyire mérgesen. De igaza volt…

Egy marha vagyok, egy idióta, egy semmirekellő gyilkos, egy lelketlen szörnyeteg-Folytattam volna tovább a hasonlatok sorát magamra, ha nem jött volna be Jasper.

-Edd..ward.

Keze erősen a fején pihent, szorosan nyomta össze két oldalról a koponyáját. Alice gondolatban attól félt, hogy végez magával. Mintha képes lenne rá-Godonltam magamban.

-Kérr..lek..feje…fejezd be…én nem…bírom…saj..sajnálom.-Azzal lerohant a földszintre, majd heves tempóban távozott is.

-Mindenkit elüldözöl. Most szépen ideaadod azt a naplót, én visszaviszem Bellának, és még csak észre sem fogja venni.-Már készült volna kivenni a kezeim közül, amikor felpattantam a szinte darabokban heverő ágyról.

-Nem! Nem ütöd bele a dolgod a magánéletembe. Ez az én döntésem, engem is érint. Most pedig szépen kifáradsz, leülsz a seggedre, és addig nyugton maradsz, ameddig nem szólok.-Köptem neki a szavakat, miközben kitoltam a szobámból.

Az ajtót becsaptam, majd egész testemmel elé ültem, hogy ne tudjon bejönni. Percek elteltével rájöttem, hogy nem kelett volna így viselkednem Alic-szel, hisz ő csak segíteni akart.

Már elkezdtem tervezgetni, hogyan kérek bocsánatot. Gondoltam, ha már úgy is látja, talán megúszhatom.

Újra kinyitottam a naplót, majd elmerültem a lapjai között.

Nem érdekelt sem Jasper, sem hugicám, senki más, csak Ő. Az, hogy mennyi mindenen mehetett keresztül, és egy pillanatra az is átfutott az agyamon:

Ha most elhagynám, ugye jobb lenne neki? 

MEGJEGYZÉSEKET PLS.!!!